Lélekerdő

Mélyen bennünk lakozik a természet közelségére való törekvés, amit Wilson „biofíliának” nevez.
Ez egy belénk kódolt, veleszületett igény és érzelmi vonzódás az élet és más élőlények iránt.
Bennünk vannak azok az ösztönös, átörökített cselekvésminták, amelyek az élet természetes folyását teszik lehetővé.

Ez az Ősforrás-hit alapja.

Hitéletünk, így a háborítatlan természet nélkül nem létezik, akárcsak az emberiség sem létezne természet nélkül. A lélek alapja a természet, a természetet teremtő élet.

Az emberi lélek egyik legfontosabb társa a fa. A fák nélkül nem értünk volna el semmit. Ellátott minket oxigénnel, menedékkel, eszközökkel és gyógyító erővel. A fák szimbolizálják, inspirálják és kifejezik a szeretet, a hála, a védelem és a boldogság legmélyebb érzéseit. A föld e fenséges növényei annyira becsesek, hogy ősidők óta mindegyiket különleges jelentéssel tisztelik. Minden fa ereje, szépsége és nyugalma az élet varázslatát és csodáját jelképezi a mítoszok és folklór világában.

Mit szimbolizál a fa:

  • Növekedést
  • Fejlődést
  • Változást
  • Megújulást (lombhullató fák)
  • Szeretetet
  • Békét
  • Nyugalmat
  • Harmóniát
  • Életet
  • Energiát
  • Védelmet
  • Egészséget
  • Kitartást
  • Szerencsét
  • Boldogságot
  • Bátorságot
  • Alázatot
  • Hosszú életet

Hitközösségünk létrehozza az első „Lélekerdőt”, ami a természet óvó-védelmező erejével gondoskodik lelkeinkről, a születéstől…az elmúlásig.

A 25 négyzetméteres parcellák közepén ültetett nyírfák választhatók ki már a születéskor, ami végig segíti-erősíti a lélek útját a test elmúlásáig.
A fa, családfaként befogadja az utódok lelkeit is, az ágak a családot szimbolizálják táblákkal feltüntetve.
Az ember minden jelentősebb életciklusát a Lélekerdő közepén lévő egyedi szakrális helyen meg lehet ünnepelni.

Szertartásaink

Tisztítom a teret,
Földet és eget,
Szabad lelkek egybe keljetek,
Minden ármányt béklyóba verjetek.

Emeld fejed, lásd meg a szépet,
szemed tükrében égjen a fényed.
Érezd mindig, hogy szeretnek,
Halld meg, ha nevetnek,
 mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Felnőttetek, mint két fa s most itt állotok mint amelyeknek gyökérzete közös talajban,
ágazata a levegőben, illata az égben keveredik össze.

Kérdezlek bennetek,
Élete párja mond akarsz-e lenni.

Akarsz-e jóban és rosszban vele élni,
Vele akarsz-e sírni és nevetni,
Gyermekeiteket együtt felneveli.

Akaratotok most Egy-é lesz az örök rendel,
létezésetek Egy-é forrt a természettel,
Életeteket mostantól együtt kel megélni.

Így válik el mit ér a nő és mit ér a férfi,
Megosztani jót s rosszat, kacagni és sírni.

Kézen fogva, együtt a boldogság útjára lépni,
Legyen az utatok könnyű, örömöktől túláradó.

Meg nem mentelek,
Mert nem vagy erőtlen.

Meg nem javítalak,
Mert nem vagy hibás.

Meg nem gyógyítalak,
Mert nem vagy egészségtelen.

Veled maradunk a lelkek erdejében,
Még emlékezni fogsz a fényedre.

Halld meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.

Ne nézz vissza a régi útra,

legyen előtted minden újra tiszta.

Ne keresd, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.

Jer hív az Egy újra élni
Dobogó szívvel, embernek lenni.

A születés és a halál, a természet titokzatos műve. Ugyanazoknak az ősanyagoknak az egyesülése. Ugyanazokká. Az útra kelt hamvait, agyagurnába rakjuk, a fája földjébe… visszaadva a körforgásnak.

A fák, az élet és a harmónia.. vagyis a Bejke (Béke) érzetét idézik. Nem meglepő, hogy a Bejke és az örök élet szimbóluma az Életfa. Emlékeztet minket, hogy az életben nem vagyunk egyedül. A szimbólum nem csupán az összeköttetést jelenti az univerzummal, hanem a családdal és az ősökkel való kapcsolatot is. A fa ágai egy családra emlékeztetnek, amely generációk óta növekednek. Az életfa a születés szimbóluma is ezért szimbolizálja a termékenységet.

Az ember életének a kibontakozása is hasonlít a fák lomkoronájának kiterjedtségéhez. Szabad térben a fák terebélyesednek és az ég felé törekszenek. Ha az ember az ideáit, céljait követi, ugyanolyan szép „koronája” lesz. Jó, ha rugalmasak vagyunk, mint a fa törzse és ágai.

Az Ősök tanítása szerint a Világmindenség fája a nyírfa. Bölcsessége bajok elhárítására alkalmas. Gyógyító ereje páratlan, ártó energiákat űz el. A háztartásban a ház bejáratát célszerű volt védeni az ártó szellemektől, ezért az ajtók mellett, felfelé fordított nyírfa seprők sorakoztak. A portákat az év jeles napjain nyírfa lombos ágakkal díszítették fel. Ennek az volt a célja, hogy a mágikus erővel bíró gallyak megvédjék a ház lakóit az ünnepek idején kószáló és a házakban megtelepedni kívánó rosszindulatú szellemek ellen. Ilyenkor az istállók bejáratát is feldíszítették, hogy védelem alá helyezzék a jószágokat is. Odafigyeltek a gyermekágyas anyák védelmére, el akarták kerülni, hogy az újszülöttet a boszorkányok magukkal vigyék vagy megrontsák, elapasszák az anya tejét. Az anya ágyába, sőt még a csecsemőt rejtő bölcsőbe is nyírfaágat rejtettek, hogy a mágikus erejű gallyak megóvják mindkettőjüket az idegenek ártalmai elől. Érdekes egybeesés, hogy a mongolok is a nyírfát tartották a legjobb óvó-védő eszköznek. Ők ugyan nem ágakat vagy gallyat helyeztek a bölcső mellé, hanem abból faragták ki az újszülött első fekhelyét (mongolul: bulcsuk).  Az ártó szellemek (negatív energiák) ellen a legjobb védelem a nyírfa kérge és ága füstölőszerként történő alkalmazása.

A Lélekerdő egy kör alakú erdő, közepén egy halmon álló szakrális épülettel, tetején az ENT jellel. A kör Észak-Dél, Kelet-Nyugat úttal keresztelt. A halom 30m átmérőjű, körben 12 darab kocsányos tölggyel. A kereszt főutak 2m szélesek. 10m-ként 1m széles körutak, amik által közrefogott területeken van kialakítva a 25 négyzetméteres parcellák, közepükön ültetett nyírfákkal. Az északi, déli, keleti, nyugati bejáratnál a bevezető út mind két oldalán éger tölgyek állnak őrséget.